Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Magamról?

Szóval, az vagyok én, aki időnként egyfolytában beszél, máskor pedig nagyokat hallgat. Ha beszélek, sokan nem is értik miről, hiszen engem azok a dolgok érdekelnek, amelyek másokat általában nem. Hiába! Nehéz a meg nem értettség létében létezni!:) Fontosabb számomra az élet láthatatlan misztikuma, mint az anyagi dolgok bűvölete. Kíváncsi vagyok a nem látható és nem magyarázható jelenségekre, folyamatokra: parapszichológia, ezoteria, asztrológia, pszichológia, erkölcs-etika, filozófia, karma, élet-halál kérdése.

Na, ugye, megmondtam?:)

Nehéz a földön járnom, jobban szeretek egy picit felette:) az izgalmasabb! Sajnos és időnként szerencsére tipikus Halak jegyű vagyok, ráadásul egy Ikrek páros is bezavar a képbe. Így négyen egy személyben, sokszor nem is tudom, én akarom-e amit akarok, vagy mások?:(
Nagy hatással van gondolkodásomra a buddhista filozófia és vallás. Bár a keresztény kultúrkörbe születtem, nem áll távol tőlem ez az életszemlélet. Ahogyan a nagy bölcsek is vallják: nemcsak egy igazság létezhet!
Romantikus, szentimentális alkat lévén könnyen meghatódom egy napfelkeltén, órákig bámulom a csillagos égboltot, imádok nyári esőben sétálni - hiába, öregszik az ember:) De! minő paradoxon: nem olvasok csöpögős szerelmes regényeket! Na jó, néhány örökzöld, életszagú kedvenctől eltekintve:)
Sokkal inkább olvasok ezoterikus, tudományos, filozofikus könyveket. Ezernyi dolog érdekel a világból, de képtelen vagyok egy dologban teljesen elmélyülni, talán mert tudom, túl rövid az Élet! Fejlett önismereti és önkritikai érzékemből adódóan mások irányába is kritikus vagyok, de igyekszem másokat soha meg nem bántani! Ez utóbbi állításom azonban nem mondható el másokról:(
Egyik jellemcímkém a kreatív. Néha úgy érzem magam, mint egy kész ötletbörze:) Mindig találok valami elfoglaltságot, amit aztán szenvedélyesen űzök. Most éppen kattintgatok nagy lelkesedéssel. Szándékosan nem azt írom, hogy fotózok, az olyan nagyképűen hangzik profi gép és tudás hiányában:( egyenlőre csak a lelkesedés visz előre, az viszont szárnyakat ad:)
Javíthatatlan idealista vagyok.  Sokat foglalkozom a személyiségem fejlődésével, az énem jobb megismerésével és úgy gondolom, másoknak is meg kellene tenniük ezt az utat. Hiszek abban, hogy minden ember alapvetően jó, hogy szeretettel és jóindulattal, másokon való segítéssel az emberi kapcsolataink is harmonikusabbak és tartalmasabbak lehetnek. Nos, ez az elméletem minden nap megdől legalább egyszer:) De azért ne reménykedj, nem adom fel!
Sokára jutottam arra a felismerésre, hogy a lényeg mi önmagunk vagyunk, és felesleges a másoknak való görcsös megfelelni akarás, mert az már nem mi vagyunk, hanem egy olyan valaki, akinek mások szeretnének látni.
Minden ember egy individuum, s ez az értékeiben, döntéseiben, más emberekhez, világhoz való viszonyában nyilvánul meg.
Törekszem a belső béke megteremtésére, s mindenben keresem a szépet és a harmóniát. Próbálok az emberekkel harmonikus viszonyt kialakítani, s amikor csak tudok, segíteni. Sokszor azonban inkább feladom, mert a konfliktusokat és a konfrontációt kerülöm. Hidd el: a boldogság egyik alapfeltétele, hogy ne aggódj megváltoztathatatlan dolgokon, és kerüld el azokat, akikkel nem tudsz szinkronban működni, mert az embereket sem jogunk, sem lehetőségünk nincs a saját elképzelésünk szerint megváltoztatni.
Imádom a munkámat: könyvekkel és emberekkel foglalkozni! Mindig is érdekelt maga az Ember, bár egyik barátom szerint, ha én pszichológus lennék, éhen halnék, mert úgy sem kérnék pénzt senkitől a tanácsaimért. Hát, ilyenek az én barátaim!:)
(Ha félszeműek, profilból nézem őket:) )
Lenyűgöz az emberi tudás, az okos emberek alázata és szerénysége. Azt hiszem ez a három tulajdonság az, amivel mostanság a legkevésbé találkozok:(

Mindig kapható vagyok tartalmas beszélgetésekre világmegváltó gondolatokról, életről, halálról, emberekről, de… szívesen vagyok egyedül is, ilyenkor elmélkedhetek az Élet Nagy Dolgain, elbújhatok kedvenc könyveim egyikében, vagy ábrándozhatok Valakiről…:)

Mindezek ellenére végtelenül pesszimistán látom a világot és élem az életemet, mert a saját forgatókönyvem eltér a jelenlegitől. Azt azért kitartóan vallom, hogy minden rossz dolognak, ami az életünkben történik, oka van,  a feladat pedig a miénk, hogy az okokat és összefüggéseket felismerjük, és azokból tanuljunk. Azt is megtanultam az évek során, hogy soha ne ítéljek elsőre, de másodikra se nagyon, mert nem élem az életet a másik helyett, a másik ember bőrében. Nem tudhatom az ő gondolatait, nem érthetem szándékainak mozgatórugóit. Tehát ítélkezni sincs jogom senki felett! Ezt az állításomat is szívesen osztom meg másokkal:)

A könyvek iránti szerelemmel az Amerikát is megjárt nagyapám fertőzött meg. Az első könyv, amit tőle kaptam egy Benedek Elek: Ezüst mesekönyv, 1868-as kiadása volt. Kár volt a kezembe adni, kreatív gyerek lévén, kivágtam belőle az egyik színes képet :( így azonnal elveszítette eszmei értékét.
Ezt követte édesanyám féltve őrzött, éveken át gyűjtött képeslapgyűjteménye … miszlikbe aprítva:(
Szóval Nagyapa nekem az örök példakép hitből, szorgalomból, bátorságból, tetterőből, tudásvágyból, bár tudom, sosem fogom utolérni! Íme a híres kishitűségem!
Még nincs nálam a Bölcsek Köve, de dolgozom rajta erősen! Az Élet egyszer-kétszer már megmutatta sötétebbik oldalát is, talán azért, hogy ne csak rózsaszínű légvárakat építsek, s az a néhány pofon, amit időnként mindenkinek kioszt, köztük nekem is - terelt rá arra az útra, amin most járok.  

Talán ennyi lennék én, vagyis dehogy ennyi! sokkal-sokkal több mint amit írtam, de hirtelen ennyi jutott eszembe, hiszen mindenki tudja, az embert magát nem lehet néhány fontosnak tűnő megállapításba csomagolni és címkézni.


 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.